Főleg, ha az ember lánya elkészíti azt a tojást, és ha teszem azt, nem húsvét előtt egy nappal, az utolsó pillanatban fejezné be, akkor talán a pikkelyekről sem lehetne levenni az ujjlenyomatát.
Figyelem, húsvéti történet következik, most, hogy a sonkák és a festett tojások ideje lejárt, de nem a sárkánytojásoké!
Az egész úgy kezdődött, hogy tavaly a locsolásért fiam kapott egy galaxistojást, és hogy legyen benne egy kis csavar, gyurmamintáztam rá egy csillagkaput. Egyszerűbbet persze, mint az eredeti, de a gyermek első mondata, amikor meglátta, az volt: – És ha bekapcsoljuk, akkor hova visz?
Szóval eltaláltam a meglepetést, de ebből kifolyólag idén is elő kellett rukkolnom valamivel.
A Trónok harcából jött a sárkánytojás ötlete, meg persze a netről az elkészítése.
Először is vadásznom kellett hozzá egy marék rajzszöget – ami azért nem volt egyszerű mutatvány, mert csak a harmadik boltban kaptam egyszerű, kicsit domború fejű, ezüst színű egyedeket. Mindjárt vettem is belőle két százas csomaggal, mert annyi biztos, hogy elég lesz a 10 cm-es hungarocelltojásom beborítására… harmadnap visszakutyagoltam még egy doboz rajzszegért, mert igen, nem lett elég.
Utána már pofonegyszerű volt az elkészítés: lealapoztam a tojást a Pentart új, patinakék antikoló festékével – mert ennek a színe tetszett a legjobban, és ez volt bontva.
Aztán feltűzdeltem a rajzszegeket egy papír dobozból tépett darabkára, és befestettem a fejüket arany színű folyékony fém festékkel. Ügyelni kell rá, hogy jó alaposan keverjük fel a festéket, mert alap állapotban a fémrészecskék gyorsan leülepednek benne. Az ecsetet, ha még használni akarjuk utána, terpentinben kell kimosni.
A száradása kicsit lassú, az utolsó adag másnapi felrakosgatásánál a vastagabban lekentek nagyszerűen megőrizték az ujjlenyomataimat. Az sem nagy baj, ha valahol kivillan a rajzszög ezüstje, úgyis jól mutat.
A betűzködésnél próbáltam egyenletesen haladni, ez többé-kevésbé sikerült is, de nem gond, ha kilátszik a tojás patinakékje.
Egy darabka szivaccsal felülre is vittem fel a kékből, utána pedig egy kevés zöldaranyat, a szintén pentartos Glamour-családból. Néhány öntapadós ékkő is rákerült, csak hogy növeljem a csillogást.
Szerettem volna tartót is készíteni hozzá: egy papírmasétojás megfelelő méretűnek találtatott, és a kőpasztát is ki akartam már próbálni, így kőtojásra esett a választásom.
Barna színű kőpasztát és visszacsiszolható soft gessót használtam a kőhatás elérése érdekében. Nagyjából összekevertem a két anyagot – a gesso sokkal lágyabb, mint a kő – és egy szélesebb festőkéssel (helyett egy otthoni késsel, mert csak azt találtam meg) felvittem a tojásra, szépen kikerülve azt a részt, ahol majd a két fél illeszkedni fog egymásba.
Nagyjából ennyi, már csak reggelig meg kellett mindennek száradnia, és úgy kellett elrejtenem, hogy a gyerek meg ne lássa idejekorán. Ez meg is történt.
Másnap összeraktam, locsolás után átadtam a nem kis súlyú tojást – na persze, ha benne van a sárkány! – mire a következő kérdést kaptam: – És ezzel most be kell sétálni a tűzbe, hogy kikeljen?
Bárkinek bármi ötlet, ami übereli az ideit és jövő húsvétig elkészül? 🙂
Kőtojás.
Sárkánytojás
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: